Érzések, mik kavarognak bennem.

Félelmek, miket újra átéltem.

Szerelem, mely átjárt engem.

S melyet sosem felejtem.

Ma is látlak magam előtt,

s szívem azóta is derül.

De távolság újra közénk kerül.

Távolság már nincsen többé,

ha a fájdalom válik köddé.

Egy érzés újra dobban,

s szívem szerelemre lobban.

Az érzés már többé nem múlhat, 

a világ már hiába támad.

Idő és táv bár közénk állhat,

s így érzésünk barátsággá válhat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.