Néha érzések kavarognak, s bennem lángra gyúlnak. Feltör egy kép, s hozzá egy érzés, mi mélyen bennem élt, s megváltozik minden, eltűnik az érem... Egy emlék, egy kép, egy hang, egy érzés, mind mind mi lángra gyújt, s mind mitől bánat sújt..Változik minden de az érzés itt nem. Felemészt az érzés, ez nem kérdés. Szerelem gyúlt, s a lángja nem múlt. Lángra gyúl a holnap, s a ma sem múlhat, telhet múlhat az idő, de az érzés még nő. Néha már félek, mi az mit még elérhet. A fájdalmat már elűzte, de mit hozhat helyette??? Remélek csak remélek, s sohasem felejtek, hisz az élet így kerek...

Az élet bonyolult, és rögökkel teli, de éppen ezek teszik izgalmassá, így nem válnak mindennapjaink unalmassá, így lesznek változatosak...Kár hogy ezt már csak akkor látjuk így, ha már végigjártuk ezeket, és elmúlt a fájdalmunk...

Fáj minden kimondott szó. Fájnak a tettek mely haragból vagy felindulásból zúdul. Kerülném ezeket, menekülnék hozzád, s arra kérnélek védj meg s vigyázz rám kérlek. Ahogy én is próbálok tenni. Szeretlek mindig ezt sosem feled :$

Mindenkinek vannak gondjai. Ez alatt nem csak az egészséggel kapcsolatosakra gondolok, hanem a lelki gondokra is. Ezek közül is vannak olyanok melyeknek vannak külső jelei, és vannak amiknek nincsenek szembetűnőek, és ezeket csak azok láthatják, érthetik meg, és tudhatják, akik jobban figyelnek a másikra, akik mélyebbre ásnak a felszínnél, és nem csak azt látják meg amit mindenki más. Ezt csak olyanok szokták megtenni olyanokkal, akiknek nagyon is fontos a másik, és fontos nekik az h ő mit érez, mit gondol. De ezeket mindig elrejtjük, ezeket a gondjainkat nem teregetjük ki másik személyeknek, csak azoknak áruljuk el akiket valóban érdekelhet és akik nem csak azért hallgatják végig mert "jó fejek" vagy akár "jó barátok " akarnak lenni. Vannak olyanok melyeket senkivel sem akarunk megosztani, és vannak olyanok is melyeket igen, de a másikat nem akarjuk ezekkel megbántani/megsérteni/felidegesíteni/terhelni. Így nem szólunk róla és még a legapróbb jeleket is próbáljuk takarni, bár ez teljesen sosem lehetséges. Ezért hát figyeljünk azokra akik fontosak számunkra, és vegyük észre az apró jeleket. Mert ahogy nekünk, neki is vannak gondjai, hisz ahogy mondani szokás "Az élet nem habos torta...". Ha észrevesszük a bajt, akár kiderülhet, hogy azonosak a problémáink, és ebben az esetben együtt megoldhatóak még azok is melyekre egyedül nem lenne erőnk, vagy nem tudnánk megoldani. De az is lehet, hogy más, akár olyan is ami nekünk nem lenne gond, de arra mindig gondolnunk kell, hogy ez fordítva is igaz. És ebben az esetben nem szabad ellöknünk a másikat, azzal hogy"ez nem is igazi gond", mert ha már megtudtuk, hogy mi az akkor segíthetünk a másiknak, főleg abban az esetben ha ez nekünk nem gond, mert akkor biztosan tudjuk a megoldást is. Ha pedig nem tudnánk, akkor pedig kölcsönösen segíthetünk a másikon, támasza lehetünk egymásnak, amíg  el nem tűnik, vagy szűnik a probléma. És ez a segítség sosem lesz hálátlan bármit is gondoljunk, lehet hogy nem rögtön kapjuk vissza. Viszont lehet, hogy később nagyobb szükségünk lesz rá mint valaha is gondoltuk volna.... 

 Utálom ha így van, utálom ha nem vagy itt velem, s nem fogod két kezem.

Lehet önző lettem, de te vagy az életem, és nagyon hiányzol nekem.

 Van hogy teljes szívünkből szeretünk valakit, és van hogy érezzük, hogy ő is ugyanannyira szeret minket, netalán sokkal de sokkal jobban. És ez a világon a legjobb érzés, és boldog az aki legalább egyszer átéli ezt az életében... De van sajnos, hogy mindezek ellenére is véget ér, hiába szeretjük egymást. Valami rosszat teszünk, vagy mondunk, mellyel akár elveszíthetjük azt akit igazán szeretünk, vagy bármi történhet az életben... És ha elveszítjük Őt, aki az életünknél is fontosabb, akkor az olyan mintha a lényünk egy hatalmas darabját elveszítenénk, és ehhez még hozzá a szívünket is kitépnék. És ez borzalmas érzés, egy ilyen után az ember talán soha nem lehet az aki volt... De ha ez az egész igazából nem történik meg, csak úgy tűnik, vagy ezt érezzük, akkor is a világ borzalmas részeihez tartozik, akkor is úgy érezhetjük, hogy egy részünk meghalt, de ezt a részt visszaadhatja az akit szeretünk, akár csak azzal is hogy szorosan átölel minket, és érezzük sosem veszítettük el. De mégis ennek az érzésnek az emléke megmarad, és talán ráébreszthet minket, hogy változtatnunk kell, harcolnunk, élnünk, szeretnünk, megbecsülnünk azt amink van, és kijavítani a hibáinkat, legalábbis megpróbálni..

 Napok múlnak,

évek telnek,

emlékeink gyülekeznek.

Az élet sodor,

messze járunk, 

de barátságunk mégsem kábul.

Bármerre jársz,

bárhol is légy,

tudnod kell:

Sosem felejtelek el!

 Változások jönnek,

Van mikor csak rá vágyom, 

Hiányzol életem,

te vagy a mindenem,

nélküled már,

nem élet az életem.

Szeretlek ha távol vagy,

szeretlek ha velem vagy,

mindig is, bárhol légy,

s bármit is tégy.

Szeretlek, imádlak,

s másnak már nem adhatlak,

hisz szerelmünk már összeköt,

s lehet talán ez már örök.

 Az "ígérem" szót hiába ki ne mond,

mert lehet másnak sokkal többet mond.

Lehet neked csak egy szó csupán,

de másnak a világot jelenti talán.

E szó komolyan gondolásához,

s e tett betartásához,

tiszta szeretetre van szükség,

mely nem más mint igaz hűség.

Ha e szeretetre, s szóra rá leltél,

talán igaz társra is felfigyeltél.

S mit e személynek tettél,

soha vissza nem vehettél.

Van kinek e szó már mit sem ér,

de van kinek egy életet is megér.

Ne add hát másnak hiába,

mert lehet egy álma válhat ezzel valóra.

 Egy titok nyomja szívemet,

mely egy bűnhöz vezet.

Egy titok melyet el nem érhetek,

s szerelem sem érhet meg.

Olyan ez mi szeretetből gyűlöletet ébreszthet,

s sokakat meg is téveszthet.

Az életben reményt kelthet,

de sokakat el is veszelythet.

Rossz egyedül élni,
mindig csak félni.
Fájdalmas szeretni,
mindig csak remegni.
Féltés miatt szenvedni,
elvesztéstől rettegni.
Az élet már bármit hozhat,
remélem ilyet a sors már nem dobhat.
Hisz attól távol lenni, 
s róla mit sem tudni,
nincs annál rosszabb,
mint folyton csak aggódni.
Fejünkben csak gondolatok járnak,
hogy most ő mit csinálhat.
S fájdalmunk magunkba zárjuk,
hogy ezzel senkit se bántsunk.
Folyton csak figyelni,
a jeleket keresni.
Mik talán el sem jönnek,
s vele örökre eltüntek.

 Szívem kihűlt,

létem eltünt,

de ő eljött,

s a jég megtört.

Szívem reá talált,

bár már messze járt,

s újra visszatalált,

míg reá várt.

Lángra lobbant,

fénye gyulladt,

s szerelme már

sosem múlhat.

 Fáj még a szív,

de már nem ég,

hisz e szív,

már csak érte él.

A szív csak dobog tovább,

bár ő már messze jár,

de e szív csak várva vár,

hogy visszatér e már.

Bárhol jár is,

bármit lát is,

csak őt látja,

s csak őt várja.

 Vár ránk még száz veszély,

de már csak érted élek én.

Az  életet veled akarom,

a sorsot már nem zavarom.

Az életem egy meredély,

de te lettél a menedék.

Érhet minket bármi vész,

de vár reánk még boldog rész.

Szerelmünk remélem sosem ér véget,

mert én harcolni fogok érted...

 Fogynak a napok, az órák, a percek,

mit még vele tölthetek.

De szívem még csak érte lángol,

lehetek én bárhol.

Bár egy érzés feltör még párszor,

a félelem, hogy talán elveszíthetem...

 Mikor a hajnal reánk száll,

minket már egyedül talál.

Mikor a szív fájdalma kél,

egy lélek meghasadni fél.

S mikor az éj eljő újra,

egy halott szív romjaira lel.

 Mikor azt hiszed,

számodra minden véget ért,

egy angyal jő hozzád,

ki mindenen átsegít.

Kinyitja szárnyait,

s kinyújtja feléd kezeit.

Magához húz és átölel,

minden kínod így vész el.

 Ha tudnád hányszor sírtam karjaidban,

 Az élet vár,a motor jár,

az érzés tőlem messze száll,

de talán újra rám talál.

 Szívemben már csak fájdalom ég, 

hisz vele már nem olyan mint rég.

Az érzés hirtelen megváltozott,

és a szeretetünk talán elkárhozott?

Nem tudom mi történhetett, 

de szívem még így is szeret.

Elfelejteni őt nem bírom,

s életemből őt ki nem írhatom,

hisz szeretem nagyon.

 Egy utolsó döfés a szívbe, 

és végre már vége.

A lélek is összetört véle,

de szerelme éghet még érte.

Érte dobog még szíve, 

s nélküle mit sem ér léte.

Fájdalmat könnyen szerezhet,

de csak nehezen feledhet.

Szíve megszakadhat érte,

de szeretete tovább élhet.

 Az élet egy nagy szívás, a létem egy hazugság.Mikor azt hiszem, valamit elértem, rá kell jönnöm még a közelébe sem értem. Kiket szeretek számíthatnak rám mindig, életem az életük alá rendelem. De lehet ez mégsem elég. Visz, sodor az élet, újból és újból veszélyes árkokon, veszélyeken át. De mindig felállok, hisz tudom: mennem kell tovább, hisz nem tudom mikor jön el az én napom, az mikor akár csak egy napig is, de igazán boldog lehetnék, s minden gondomtól távol lehetnék, s minden kínt elfeledhetnék.  Erősnek mutatom magam, hisz így helyes, s másoknak így segíthetek. De van mikor elfutnék a világ elől, elmenekülnék messzire. Kiordítanám magamból, mi szívemben ég, mi rég emészt belül. Másokért erős vagyok, de mi van velem??? Változok  én is, és néha jó lenne csak magamra figyelnem, csak magamért tennem valamit. Mikor másnak nincs baja, felélegezni kicsit, s elárulni: én sem vagyok védtelen, engem is bántanak, nekem is fájdalmat okoznak, s engem is cserben hagynak.  De mi van velem van, nem bánt annyira sohasem, mint azt látnom:  más is összetört belül, s nem tudhatja ezt senki, hisz elárulni "ciki". Így nem engedi, hogy segítsenek nekik. S ha ez mégis megváltozik, az nekem az igazi boldogság....Ez az én nagy ellentétem, a segítség, és a segítség kérés...

 Az életet elfelejteni lehetetlen, és elhagyni bolondság, hisz az maga a halál. És senki nem vágyik a halálra teljes, és nyugodt szívvel, hisz valamiért, vagy valakiért érdemes mindenkinek élnie. De az is lehet, hogy ő nem találja meg, de valaki másnak viszont ő jelentheti az életet. A szerelem az élet egy boldogsága, egy mozgatórugója, egy eleme, egy lényege. Ha az igaz szerelem elmúlik, eltünik, olyankor az életünk egy darabja, egy boldogsága, egy mozzanata tűnik el. És így az életünk már nem lehet teljes. Ha ez megtörténik, egy lépéssel mindig közelebb kerülünk az elmúláshoz, de lehet vár ránk még egy valahol. Így nem érdemes feladnunk, hisz aminek el kell jönnie, úgyis eljő, nem kell sietetnünk. Tegyünk hát érte, hogy legyen miért élnünk, vagy legyünk mi valakinek ez a miért... Legyünk mi magunk a SZERELEM...