A vele töltött boldog percek, órák,
többet értek, mint az átsírt éjszakák.
Többet, mint mikor a fájdalom szétrág,
s jobb volt egy cseppnyi boldogság.
Boldog voltam, mint egykor,
oly boldog, mint ami már 10 éve elmult.
Azt hittem a boldogság örökké tarthat,
de mint semmi más ez sem maradhat.
Félek mikor lesz vége,
mikor már csak a fájdalom lesz a létem.
Mikor lesz az mikor a boldogság elhagy,
s a fájdalom az arcomra ráfagy....  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.