Szerelmemnek
2012.01.07. 22:29
Ha tudnád hányszor sírtam karjaidban,
s hányszor volt ébren töltött éjszakám,
miközben te más tájakon jártál,
lehet nem így néznél rám,
s lehet nem így éreznél írántam.
Egy félelem jár át,egy érzés,
hogy ez nem tarthat örökké,
ez az érzés, ez a csoda elmúlik,
és nem tarthatsz többet karjaidban,
nem nézel rám így többé,
s nem érezhetünk így többé.
Van, hogy megérzed,
mi járja át épp szívem.
De van, hogy nem,
s ezt köszönöm néked.
Örülök ennek, hisz boldognak akarlak,
és a fájdalmaknak falakat.
Van, hogy simán rossz napjaim vannak,
de van olyan is, hogy az élet megtagad,
s szívem is megszakad.
De te mellettem állsz azt érzem,
és ezt nem feledhetem,
s ezért mondhatom újra és újra szemedbe:
Nagyon és örökké Szeretlek kedvesem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szovegeim.blog.hu/api/trackback/id/tr13527486
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
