Van hogy teljes szívünkből szeretünk valakit, és van hogy érezzük, hogy ő is ugyanannyira szeret minket, netalán sokkal de sokkal jobban. És ez a világon a legjobb érzés, és boldog az aki legalább egyszer átéli ezt az életében... De van sajnos, hogy mindezek ellenére is véget ér, hiába szeretjük egymást. Valami rosszat teszünk, vagy mondunk, mellyel akár elveszíthetjük azt akit igazán szeretünk, vagy bármi történhet az életben... És ha elveszítjük Őt, aki az életünknél is fontosabb, akkor az olyan mintha a lényünk egy hatalmas darabját elveszítenénk, és ehhez még hozzá a szívünket is kitépnék. És ez borzalmas érzés, egy ilyen után az ember talán soha nem lehet az aki volt... De ha ez az egész igazából nem történik meg, csak úgy tűnik, vagy ezt érezzük, akkor is a világ borzalmas részeihez tartozik, akkor is úgy érezhetjük, hogy egy részünk meghalt, de ezt a részt visszaadhatja az akit szeretünk, akár csak azzal is hogy szorosan átölel minket, és érezzük sosem veszítettük el. De mégis ennek az érzésnek az emléke megmarad, és talán ráébreszthet minket, hogy változtatnunk kell, harcolnunk, élnünk, szeretnünk, megbecsülnünk azt amink van, és kijavítani a hibáinkat, legalábbis megpróbálni..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.