Rossz egyedül élni,
mindig csak félni.
Fájdalmas szeretni,
mindig csak remegni.
Féltés miatt szenvedni,
elvesztéstől rettegni.
Az élet már bármit hozhat,
remélem ilyet a sors már nem dobhat.
Hisz attól távol lenni, 
s róla mit sem tudni,
nincs annál rosszabb,
mint folyton csak aggódni.
Fejünkben csak gondolatok járnak,
hogy most ő mit csinálhat.
S fájdalmunk magunkba zárjuk,
hogy ezzel senkit se bántsunk.
Folyton csak figyelni,
a jeleket keresni.
Mik talán el sem jönnek,
s vele örökre eltüntek.