Nem vagyok se okos, se szép.
Csak egy hétköznapi lány vagyok,
ki arra vár hogy te végre mellé állj.

Az igaz barátok mindig melletünk állnak, a legrosszabb az ha egy ilyen barátot vesztesz el.

Van mikor egy idegen mosolya, és kérdése ment meg minket a teljes összeomlástól.
Egy olyan idegené, kiről tudjuk, hogy nagy esély van rá, hogy többet nem látjuk.

Mindig akkor maradok egyedül mikor a legnagyobb szükségem lenne rá, hogy ne így legyen.
Mindig akkor tünik el minden barátom, szerettem, mikor rájuk vágyom.
Lehet nem akarattal teszik, de az élet ily játékot űz velem.

Oh, miért van hogy nem vagy itt.
Oh, miért van hogy messze jársz.
MIért tünsz el mellőlem mindig?
Miért hagysz el újra, és újra,
hogy újra átérezzem ezt a fájdalmat.
Fájdalmat mit az elvesztésed okoz,
és melyet a hiányod tart életben.

Oly fájó mikor, elhitetik veled hogy visszakapod azt kit szerettél, de rá kell jönöd, hogy nem így van.