Harc dúl bennem,

így el kell mennem,

s máshogy nem tehetem.

Létem veszve,

szívem tépve, 

s életem már mit sem érne.

Az idő múlik,

sorsunk telik,

s életünk értelmet nyer így?

Élnünk kell,

szeretnünk fáj,

de szívünk  szét mégsem hull már.

Szívünk éghet,

létünk véget érhet,

de emlékünk örökké élhet.

Szerelmünk elmúlhat,

barátságunk megromolhat,

de érzésünk örökre megmaradhat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.