Néha érzések kavarognak, s bennem lángra gyúlnak. Feltör egy kép, s hozzá egy érzés, mi mélyen bennem élt, s megváltozik minden, eltűnik az érem... Egy emlék, egy kép, egy hang, egy érzés, mind mind mi lángra gyújt, s mind mitől bánat sújt..Változik minden de az érzés itt nem. Felemészt az érzés, ez nem kérdés. Szerelem gyúlt, s a lángja nem múlt. Lángra gyúl a holnap, s a ma sem múlhat, telhet múlhat az idő, de az érzés még nő. Néha már félek, mi az mit még elérhet. A fájdalmat már elűzte, de mit hozhat helyette??? Remélek csak remélek, s sohasem felejtek, hisz az élet így kerek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.