Már csak napról napra létezem,

s az életet már nem is élvezem.

Csak lélegzem,

s nem vétkezem.

A fájdalmat magamba zárom,

s így senkit meg nem bántok.

Csak lézengek,

s nem lépegetek.

A  gondolatok már mind bántanak,

hiába mondják nem ártanak.

Titkosak,

s nem biztosak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.