Fogynak a napok, az órák, a percek,

mit még vele tölthetek.

De szívem még csak érte lángol,

lehetek én bárhol.

Bár egy érzés feltör még párszor,

a félelem, hogy talán elveszíthetem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.