Hiány
2012.04.15. 10:48
Van mikor csak rá vágyom,
de lehet ez csak egy álom,
de én mégis csak várok,
hisz mást már nem csinálhatok.
Van, hogy csak egy ölelés kell,
van, hogy a szerelem vész el,
de mégis egy szóra várok,
mi talán eltünteti az árkot.
Egy ölelésben, egy szóban,
egy nevetésben, egy csókban,
ott az egész életem,
mit már csak neki szentelek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szovegeim.blog.hu/api/trackback/id/tr914441064
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
