Fogynak a napok, az órák, a percek,

mit még vele tölthetek.

De szívem még csak érte lángol,

lehetek én bárhol.

Bár egy érzés feltör még párszor,

a félelem, hogy talán elveszíthetem...

 Mikor a hajnal reánk száll,

minket már egyedül talál.

Mikor a szív fájdalma kél,

egy lélek meghasadni fél.

S mikor az éj eljő újra,

egy halott szív romjaira lel.