SZívtelenül
2011.07.08. 22:28
Van hogy szívemből kitépnek egy darabot, de tovább kell élnem, míg már el nem sorvadok...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
easyknight · http://easyknightblog.blogspot.com/ 2011.07.11. 11:12:15
illetve még pár másikat is....
össze hoznék valami rémes-rímet belőle....
Szabad?
amy516 2011.07.11. 21:17:03
persze, nyugodtan
kiváncsi leszek mit sikerül összehoznod belőle.sok sikert.majd létszi küld el köszi előre is:P
easyknight · http://easyknightblog.blogspot.com/ 2011.07.12. 11:44:41
(Az elme játéka)
Néha arra eszmélek,
hogy magammal veszekszem.
Egy nyomasztó hang
kérdést szül agyamban...
És én enm tudom a válaszokat.
az érzés fojtogat,
elájulok, földre rogyok
és jönnek a pokol hangok.
-Miért mindig én vagyok a hibás?
Az embereknek csak az a kihívás,
hogy másra fogják rossz dönzéseik,
így elfelejtsék saját bűneik...-
Ki vagy te hang?
Honnan beszélsz?
Nekem ilyet miért mesélsz?
Engem szolgálnod nem magas rang!
-Miért mindig én vagyok a rossz?
miért mondod nekem:"Te gonosz!" -
Mondj egy jó okot, hogy ne tegyem!
Győzz meg, hogy velem vagy és nem ellenem!
-Néha csak önmagunkba kellene néznünk, hogy rátaláljunk a megoldásra:
A hibáinkat nem adhatjuk át senki másra...-
nem értem mit akarsz ezzel...
Így semmit nem érsz el
ha rémuszokban beszélsz,
senki sincs ki megért!
-Okkal cselekszem úgy, ahogy,
de erről többet nem mondhatok.-
Akkor takarodj a fejemből!
Nem akarlak hallani!
Már elegem van ezekből!
Próbálj mást megbolondítani!
A hang elhallgatott,
De az utoljára még ennyit mondott:
-Ne szólj le senkit,
mert olyan, amilyen...
A sorsa felett nem dönthet senki sem!-
Majd végleg elhallgatott.
S engem ott hagyott.
Feleszméltem, és reméltem, hogy nem tér vissza többé.
Távol van, és ott marad örökké.
De mi ez az érzés?
Mi ez az üresség?
mi hiányzik nekem?
Az nem lehet! Vagy igen?
Valamit mindha elvesztettem volna magamból....
de ennyit kaptam volna a hangtól?
Van,hogy a szívemből kitépek egy darabot...
De tovább kell élnem, még el nem sorvadok.....